Az egyre növekvő várható élettartam és bizonyos civilizációs ártalmak révén a reumatológiai betegségekben szenvedők száma hazánkban is egyre emelkedik. Mivel általánosságban az érintett emberek életminősége már betegségük korai szakaszában nagymértékben romlik, illetve önellátási képességük is csökken, így következményesen anyagi, szociális és társadalmi helyzetük is számottevően megváltozhat. Természetesen nem minden helyzetre jellemző ez, hiszen nagyon sokan megtanulnak alkalmazkodni megváltozott mozgásterjedelmükhöz és együtt élni betegségükkel, azonban a betegségcsoport népegészségügyi jelentősége indokolttá teszi, hogy minél több helyen és minél több emberhez eljuttatva a helyes információkat, beszéljünk ezekről a kórképekről. Továbbá, mivel sokan azt gondolják, hogy csak az idős kor – úgymond – velejárói, betegségei a reumatológiai betegségek, mindenképpen szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy ez egyáltalán nem igaz: fiatalkorban is előfordulhatnak reumatológiai kórképek, illetve egyes kockázati tényezők bármely életkorban emelhetik kialakulásuk valószínűségét.

Mely betegségekről is beszélünk?

A reumatológia az UEMS[1] európai szakorvosi szervezet meghatározása szerint az orvostudomány azon területe, amely a csontváz- és izomrendszer – beleértve a mozgatórendszert, a kötőszövetet és a kapcsolódó lágyrészeket – nem traumás eredetű betegségeivel és működési rendellenességeivel foglalkozik (1). Számos felosztással találkozhatunk a szakirodalomban a reumatológiai betegségek terén, melyek közül mi most a kórfolyamat háttere alapján készült kategorizálást mutatjuk be röviden. Eszerint megkülönböztethetünk nyolc nagyobb csoportot: 1) gyulladásos eredetű ízületi és gerincbetegségek, melyeken belül fertőző (baktérium, vírus vagy gomba okozta betegségek) és nemfertőző formákat tudunk elkülöníteni (autoimmun kórképek, köszvény); 2) degeneratív ízületi és gerincbetegségek (artrózis); 3) lágyrészeket érintő kórképek (inak, ínhüvelyek, izmok betegségei); 4) metabolikus hátterű ízületi és csontbetegségek (például a cukorbetegséghez kapcsolható reumatológiai betegségek); 5) gyermekkori reumatológiai kórképek (például juvenilis idiopátiás artritisz); 6) poliszisztémás autoimmun betegségek (például lupusz, Sjögren-szindróma); 7) daganatos elváltozások; 8) és végül a más betegségekhez társuló reumatológiai megbetegedések (2). A diagnózis felállításának legfontosabb része a kórtörténet (anamnézis) alapos megismerése és a fizikális vizsgálat, melyek együttesen az esetek nagy részében elvezetnek a helyes diagnózishoz. A különböző labor- és képalkotó vizsgálatok csupán pontosíthatják, megerősíthetik, vagy éppen elvethetik a korábbi diagnózist. A beteg fájdalmának jellege és helye, a működészavar leírása, az anatómiai elváltozás milyensége, illetve a fizikális vizsgálat helyes kivitelezése döntő fontosságú a reumatológiai betegségek kórisméjében.

Mi a jelentőségük ezeknek a betegségeknek?

Kezdhetjük azzal, hogy a reumatológiai eredetű betegségek sokszor nem teljesen (tünetmentességig) gyógyíthatóak meg és élethosszig tartó krónikus kezelést igényelnek. Ebből következik, hogy mind az egyénre, mind pedig az egészségügyre igen nagy terhet rónak ezek a kórképek (3). Másrészt komoly szaktudást igényelnek az egészségügyi személyzettől: azt mondhatjuk, hogy a reumatológia talán a leginkább interdiszciplináris[2] terület az orvostudományokon belül, mivel az ide tartozó betegségek általában nem korlátozódnak le egy-egy ízületre vagy izomcsoportra, hanem a belső szervekre, további ízületekre, végső soron az egész testre kihatással lesznek. Ehhez a betegnek is hozzá kell igazodnia, életmódját pedig ezek függvényében kell módosítania. A krónikussá váló, mozgástartományt jelentősen beszűkítő elváltozások olyan következményekhez vezethetnek, melyek igen hátrányosan érinthetik mind a keresőképességet (például a degeneratív gerincbetegségek), mind az életkilátásokat (például a combnyaktáji törések okozta hosszantartó ágyban fekvésből fakadó halálozások), végső soron pedig az egészségbiztosítási rendszert (a degeneratív reumatológiai kórképek – például az oszteoporózis). Habár igen ritkán jelennek meg a halálokok között közvetlenül, a fentiek alapján beláthatjuk, hogy fontosságuk megkérdőjelezhetetlen.

Mit tehetünk?

A reumatológiai betegségek kezelésében különböző gyógyszereket, fizioterápiás, pszichoterápiás é sebészeti eljárásokat alkalmaznak, azonban mint minden betegségnél, a megelőzés lenne a lefontosabb és a legkedvezőbb – mind a beteg, mind pedig az egészségügy számára. Ennek érdekében néhány rizikófaktort sorolunk fel az alábbiakban, melyekre érdemes odafigyelni. Igen jelentős sok reumatológiai betegség – például a reumatoid artritisz – esetében a genetikai meghatározottság (öröklöttség), így nem árt feltérképezni, hogy családtagjaink érintettek-e a betegségkörben, és ezáltal számolnunk kell-e nekünk is a jövőben hasonló problémákkal. A munkavégzésből fakadó rizikófaktorok is kiemelendőek, például nehéz fizikai munkát végzőként vagy egy-egy ízületet jobban igénybe vevő munkát gyakorolva nagyobb az esélyünk reumatológiai betegségre. Az elhízás szintén egy igen számottevő tényező, mely elsősorban a térdízületet károsítja, de a szervezet egészére káros hatással van – nem csupán a mozgásszervrendszerre. Az idősebb kor is hozzájárulhat bizonyos reumatológiai betegségek kialakulásához, de akár a nem is befolyásoló szereppel bírhat, továbbá az etnikai hovatartozás is olykor meghatározó lehet. Ezek alapján a megelőzés magában foglalja a célzott munkavédelmi szabályozásokat, az elhízás megakadályozását vagy annak mielőbbi mérséklését, az egészséges táplálkozást, a kielégítő, de nem túlzottan megerőltető napi rendszerességű mozgást, illetve az életkorhoz vagy munkavégzéshez köthető célzott szűrővizsgálatokon való részvételt (3).

Mindezek mellett kiegészítő kezelésként, jótékony hatásaik miatt számos gyógynövényt is megemlíthetünk, melyek közvetett módon hozzájárulhatnak mozgásszervrendszerünk egészségéhez és segíthetnek a már meglévő tünetek enyhítésében. Ilyenek például a görögszénamag, melynek dioszgenin tartalma segíthet a csontok egészséges szerkezetének megőrzésében (4). A szupergyümölcsként számontartott noni szintén helyet kap a felsorolásban, melyről egyes kutatások leírják, hogy hatékony lehet akár az oszteoporózis terápiájában is (5). A szőlőmagot szintén itt említhetjük meg, melynek bizonyos hatóanyagait összefüggésbe hozták a csontleépülés késleltetésével és gátlásával (6). A ginkgo biloba oszteoporózis elleni hatását is leírta több tanulmány, habár ezeket a hatásokat még nem támasztották alá humán vizsgálatok által (7). További gyógynövényeket is felsorolhatunk, melyek jótékony hatással lehetnek ízületeinkre, csontjainkra – ezeket legtöbbször gyógytea formájában ajánlhatjuk fogyasztásra. Ilyenek például a borókabogyó (8), a csalán (9), az orvosi zsálya (10), a kis ezerjófű (11), vagy a közönséges nyír (12).

 

Ezen gyógynövényekből készült természetes étrend-kiegészítőinket és gyógyteánkat megtalálod webshopunkban is.

 

 

FELHASZNÁLT IRODALOM:

  1. Woolf, A. D. (2015). Specialist training in rheumatology in Europe, Rheumatology, 41(9), 1062-1066. https://doi.org/10.1093/rheumatology/41.9.1062
  2. Poór, Gy. (2015). Handbook of reumatology, 2nd edition. [A reumatológia tankönyve, második átdolgozott, bővített kiadás.] Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest. 22-25. [Hungarian]
  3. Ádány, R. (2011). Preventive medicine and public health. [Megelőző orvostan és népegészségtan.] Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest. [Hungarian] https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_524_Megelozo_orvostan_nepegeszsegtan/ch05s06.html (Letöltés: 2019. 11. 17.)
  4. Goyal, S., Gupta, N., & Chatterjee, S. (2016). Investigating Therapeutic Potential of Trigonella foenum-graecum L. as Our Defense Mechanism against Several Human Diseases. Journal of Toxicology, Article ID: 1250387, 2016. https://doi.org/10.1155/2016/1250387
  5. Hussain, S., Tamizhselvi, R., George, L., & Manickam, V. (2016). Assessment of the Role of Noni (Morinda citrifolia) Juice for Inducing Osteoblast Differentiation in Isolated Rat Bone Marrow Derived Mesenchymal Stem Cells. International Journal of Stem Cells, 9, 221-229. https://doi.org/10.15283/ijsc16024
  6. Park, J. S., Park, M. K., Oh, H. J., Woo, Y. J., Lim, M. A., Lee, J. H., et al(2012). Grape-seed proanthocyanidin extract as suppressors of bone destruction in inflammatory autoimmune arthritis. PloS one, 7(12), e51377. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0051377
  7. Lucinda, L. M. F., Aarestrup, B. J. V., Reboredo, M. M., Pains, T. D. A., et al. (2017). Evaluation of the anti-osteoporotic effect of Ginkgo biloba L. in Wistar rats with glucocorticoid-induced-osteoporosis by bone densitometry using dual-energy x-ray absorptiometry (DEXA) and mechanical testing. Anais da Academia Brasileira de Ciências, 89(4), 2833-2841. Epub October 16. https://dx.doi.org/10.1590/0001-3765201720160479
  8. Raina, R., Verma, P. K., Peshin, R., & Kour, H. (2019). Potential of Juniperus communis L as a nutraceutical in human and veterinary medicine. Heliyon, 5(8), e02376. https://doi.org/10.1016/j.heliyon.2019.e02376
  9. Johnson, T. A., Sohn, J., Inman, W. D., Bjeldanes, L. F., & Rayburn, K. (2013). Lipophilic stinging nettle extracts possess potent anti-inflammatory activity, are not cytotoxic and may be superior to traditional tinctures for treating inflammatory disorders. Phytomedicine : international journal of phytotherapy and phytopharmacology, 20(2), 143–147. https://doi.org/10.1016/j.phymed.2012.09.016
  10. Ghorbani, A., & Esmaeilizadeh, M. (2017). Pharmacological properties of Salvia officinalis and its components. Journal of traditional and complementary medicine, 7(4), 433–440. https://doi.org/10.1016/j.jtcme.2016.12.014
  11. Kis ezerjófű virágos hajtás – Centaurii herba. https://tudatosvasarlo.hu/gyogynoveny/kis-ezerjofu (Letöltés: 2019. 11. 17.)
  12. Gründemann, C., Gruber, C. W., Hertrampf, A., et al. (2011). An aqueous birch leaf extract of Betula pendula inhibits the growth and cell division of inflammatory lymphocytes. J Ethnopharmacol., 136(3), 444-451. https://doi.org/10.1016/j.jep.2011.05.018

[1] UEMS: Union Européene des Médecins Spécialistes

[2] interdiszciplináris: több szakterületet, tudományágat érintő