Valószínűleg mindannyian tudjuk, hogy a víz szükséges az életben maradásunkhoz, azonban csak nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy valójában mennyire is fontos a szervezetünk számára a víz, vagy például, hogy mennyi a folyadékigénye egy felnőtt embernek. Továbbá, annak ellenére, hogy a hírekben nap mint nap látjuk, hogy egyes országokban teljesen elfogyott az ivóvíz, mi valahogy mégis azt gondoljuk, hogy itt nálunk ez sohasem következhet be, és gondolkodás nélkül folyatjuk a csapot, ha kell, ha nem. Pedig szomjazni, vagy napokig (hetekig) nem fürödni nem éppen kellemes dolog, ezért is lenne fontos, hogy a vizet a testünket éltető erőként és egyben értékként is kezeljük.

Felépít és működésben tart

Egy egészséges felnőtt férfi szervezetének víztartalma testsúlyának körülbelül 60%-a, míg egy nőé ennél valamennyivel kevesebb, megközelítőleg a testsúly 50%-a (1). Ennek oka a női szervezet nagyobb zsírtartalma. Ezek az első hallásra túlzásnak tűnő számok az életkorral is változnak, időskorra csaknem a felükre csökkennek. A víz szerepe sokrétű a testünkben: alkotóelem, oldószer, kémiai reakcióközeg és reakciópartner (2). A következő néhány sorban a test víztartalmának megoszlását és szabályozásának módjait próbáljuk igen leegyszerűsítve bemutatni.

A víz az ún. intra- és extracelluláris, vagyis a sejten belüli és sejten kívüli térben oszlik meg. A sejten belüli térben található a teljes víztartalom 55%-a, amit a sejtmembrán határol el a sejten kívüli (extracelluláris) tértől. Ez azt jelenti, hogy ez az 55%-nyi víz a sejtjeinkben van. A maradék 45% értelemszerűen a sejten kívüli térben oszlik el az alábbiak szerint: egynegyede a vérereinkben keringő vér felépítésében játszik szerepet, háromnegyede pedig további négy helyen van – a csontjainkban, a kötőszöveteinkben, a sejtjeink közötti térben és az ún. transzcelluláris folyadékokban (pl. agy-gerincvelő folyadék) található meg. Ezek a folyadékterek egymással szoros kapcsolatban állnak, anyagok cserélődnek ki a határfelületeiken, fenntartva ezáltal testünk folyadéktereinek belső állandóságát. A vízháztartás roppant összetett folyamat, melynek része a renin-angiotenzin rendszer, az ozmoreguláció és különböző hormonok (antidiuretikus hormon, pitvari és agyi nátriuretikus fehérje). Ezek a rendszerek azt eredményezik, hogy mikor vért vesztünk, vagy ha a vérplazmánk „besűrűsödik”, mikor nő a testünk nátriumszintje, mikor az artériás vérnyomás csökken vagy mikor a szájnyálkahártyánk kiszárad, az agyunk szomjúságérzetet generál, ami arra ösztönöz minket, hogy igyunk (3). Másrészt beindítják a fentebb említett hormonok termelődését, melyek által a szervezet megpróbálja csökkenteni a vízvesztést – például úgy, hogy visszatartja a vizeletet.

Mennyi az annyi?

Számtalan ajánlást találunk azzal kapcsolatban, hogy mennyit kellene innunk egy nap, azonban ennek megvitatása előtt tekintsük át, hogy honnan is juthat a szervezetünk vízhez: ivás által, szilárd táplálékon keresztül és az anyagcserénk során keletkező víz által. Vizet veszíteni azonban több módon tudunk: vizelettel, széklettel, a tüdőn és bőrön keresztül párologtatással, és izzadással – ezek közül azonban csak a vesén keresztüli vízvesztés szabályozható, a többit meghatározza a levegő hőmérséklete és páratartalma. Na de akkor mennyi folyadékot kellene fogyasztanunk egészségünk megőrzésének érdekében? Az igen rangos amerikai Mayo Clinic ajánlása szerint egy felnőtt férfinek minimum 3,7 liter, egy felnőtt nőnek pedig 2,7 liter a folyadékigénye (4). Mielőtt elképedünk, hogy ez biztos elírás, gondoljunk csak bele: ez a 3 liter körüli folyadékmennyiség tartalmazza a megivott vizet, a más italokból nyert és a táplálék által bevitt folyadékot, illetve az anyagcserénk által termelt vizet is. Ennek megoszlása általában a következő: ételekkel ennek az ajánlott vízmennyiségnek körülbelül 20-30%-át tudjuk biztosítani, az anyagcserefolyamatok 10-15%-ot fednek le, és a maradék 60-70%-nak az ivásból kellene származnia. Literre lefordítva: ha egy átlagos felnőtt nő 2,7 literes vízigényével számolunk, akkor kb. 1,7 litert kell egy nap meginnia, a táplálékból 0,7 liter vizet tud bevinni, míg az anyagcseréje kb. 300 ml vizet biztosít. Természetesen ez a szám nőhet a külső hőmérséklet, a fizikai aktivitás, az általános egészség és a test anyagcsere-sebességének függvényében. A másik kiemelendő dolog, hogy ha megiszik valaki 2 deciliter kávét vagy rostos gyümölcslevet, az nem egyenlő 2 deciliter tiszta vízzel. A kávé például vízhajtó hatással rendelkezik, a gyümölcslé pedig rostokat és cukrokat tartalmaz nagyobb mennyiségben, ami nem egyenlő a vízzel. Ezért is hangsúlyozzuk, hogy a tiszta víz napi többszöri fogyasztása – mely Magyarországon szerencsére korlátlanul elérhető – lenne a legfontosabb a szervezet folyadékpótlása szempontjából. A palackos vizek nagy divatjában esetleg érdemes elgondolkodni azon is, hogy valójában miért is veszünk palackozott ásványvizet. Jobb az íze, esetleg gazdaságosabb, trendibb, kényelmesebb vagy csak a szénsav miatt vesszük meg? Miután utánanéztünk lakóhelyünk vízminőségének – mely jelentős területi eltéréseket mutathat az ÁNTSZ 2019-es tanulmánya alapján (5) –, mérlegeljük, hogy ahelyett, hogy megnyitjuk a csapot, valóban okosabb döntés-e a palackos víz.

Nem megfelelő folyadékbevitel?

Ilyenkor mindenki egyből arra gondol, hogy valaki nem iszik eleget és kiszárad. Igen, a kiszáradás (exikózis) egy kritikus állapot, mikor a szervezet víztartalma súlyosan lecsökken. Okai szerteágazóak: a gyermekek és idősek kevésbé érzik, ha szomjasak; a vízháztartást szabályozó mechanizmusokban zavar keletkezhet; külső okok is okozhatják (vízhiány, extrém hőmérséklet); egyes pszichiátriai kórképek is közre játszhatnak; illetve testi betegségek és funkciózavarok is állhatnak a háttérben. Tünetei a száraz száj és nyelv, szomjúságérzet (nem mindig!), fejfájás, letargia, fáradtság, száraz bőr, izomgyengeség, szédülés, sötét vizelet (6). Ettől eltekintve azonban még számos vízháztartással kapcsolatos állapot, betegség létezik, például a pszichogén vagy az antidiuretikus hormon által vezérelt vízmérgezés, a vízhajtók túlzott alkalmazása, az agyi térfoglaló folyamatok okozta kóros vizeletkiválasztás, a szívelégtelenség és a májbetegségek is tudnak zavart okozni a vízháztartásban, illetve egyéb hormonális problémák is alapot adhatnak neki. Általánosságban elmondhatjuk, hogy érdemes odafigyelni a folyadékbevitelre, különösképpen a betegek, gyermekek, idősek és várandósok, szoptató anyák körében. A naponta többször, kis mennyiségű víz fogyasztása által hozzájárulhatunk a kiszáradás elkerüléséhez, ezáltal szervezetünk hidratáltságának fenntartásához.

Ehhez egyes, a természetben található gyógynövények is hozzájárulhatnak, melyek közvetetten segítenek hidratáltnak maradni: védő hatással rendelkeznek az idegrendszerre nézve, ezáltal a szabályozó mechanizmusok épségét is őrzik (szőlőmag, ginkgo biloba) (7, 8); továbbá, a vizeletkiválasztásért felelős vesék egészségéhez is hozzájárulnak (tőzegáfonya) (9); a májat is védik (máriatövismag, spirulina) (10, 11); és a szív-érrendszerre is jótékony hatást fejtenek ki (noni) (12). Végül, a test általános egészségének fenntartásához pedig nagymértékben hozzájárul a homoktövis is kimagasló vitamin- és antioxidánstartalma által (13).

Ezen gyógynövényekből készült természetes étrend-kiegészítőinket megtalálod webshopunkban is.

FELHASZNÁLT IRODALOM:

  1. Tulassay, Zs. (2016). Principles of Internal Medicine 2., 5th edition. [A belgyógyászat alapjai 2., 5. kiadás] Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest. 1308. [Hungarian] https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_524_A_belgyogyaszat_alapjai_2/adatok.html (Letöltés: 2019. 10. 27.)
  2. Cseri, J. (2011). Physiology. Fluid compartments of the human body. [Élettani alapismeretek. A szervezet folyadékterei.] Debreceni Egyetem. [Hungarian] https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0019_1A_Elettani_alapismeretek/ch01.html (Letöltés: 2019. 10. 27.)
  3. Fonyó, A. (2011). Principles of Medical Physiology, 5th edition. [Az orvosi élettan tankönyve., 5. kiadás] Medicina Könykidó Zrt., Budapest. 640-642. [Hungarian] https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_524_Elettan/ch10s07.html (Letöltés: 2019. 10. 27.)
  4. Mayo Clinic Staff. Healthy Lifestyle, Nutrition and healthy eating: Water: How much should you drink every day? https://www.mayoclinic.org/healthy-lifestyle/nutrition-and-healthy-eating/in-depth/water/art-20044256 (Letöltés: 2019. 10. 27.)
  5. Nemzeti Népegészségügyi Központ. (2019). Magyarország Ivóvízminősége, 2017. https://www.antsz.hu/data/cms90078/Ivovizminoseg2017.pdf (Letöltés: 2019. 10. 27.)
  6. Shaheen, N. A., Alqahtani, A. A., Assiri, H., Alkhodair, R., & Hussein, M. A. (2018). Public knowledge of dehydration and fluid intake practices: variation by participants’ characteristics. BMC public health, 18(1), 1346. doi:10.1186/s12889-018-6252-5
  7. Aybastier, Ö., Dawbaa, S., & Demir, C. (2018). Investigation of antioxidant ability of grape seeds extract to prevent oxidatively induced DNA damage by gas chromatography-tandem mass spectrometry. J Chromatogr B Analyt Technol Biomed Life Sci., 1072, 328-335. doi:10.1016/j.jchromb.2017.11.044.
  8. Droy-Lefaix M. T. (1997). Effect of the antioxidant action of Ginkgo biloba extract (EGb 761) on aging and oxidative stress. Age, 20(3), 141–149. doi:10.1007/s11357-997-0013-1
  9. McHarg, T., Rodgers, A., & Charlton, K. (2003). Influence of cranberry juice on the urinary risk factors for calcium oxalate kidney stone formation. BJU Int. 92(7), 765-8. doi:10.1046/j.1464-410x.2003.04472.x
  10. Balaban, Y. H., Aka, C., & Koca-Caliskan, U. (2017). Liver immunology and herbal treatment. World journal of hepatology, 9(17), 757–770. doi:10.4254/wjh.v9.i17.757
  11. Ferreira-Hermosillo, A., Torres-Duran, P. V., & Juarez-Oropeza, M. A. (2010). Hepatoprotective effects of Spirulina maxima in patients with non-alcoholic fatty liver disease: a case series. Journal of medical case reports, 4, 103. doi:10.1186/1752-1947-4-103
  12. Mandukhail, S. U., Aziz, N., & Gilani, A. H. (2010). Studies on antidyslipidemic effects of Morinda citrifolia (Noni) fruit, leaves and root extracts. Lipids in health and disease, 9, 88. doi:10.1186/1476-511X-9-88
  13. Narayanan, S., Ruma, D., Gitika, B., et al. (2005). Antioxidant activities of seabuckthorn (Hippophae rhamnoides) during hypoxia induced oxidative stress in glial cells. Mol Cell Biochem. 278(1-2), 9-14. doi:10.1007/s11010-005-7636-2